Petschnig Mária Zita

Minden igényt kielégítő költségvetés pedig nincs, ezért minden költségvetés minden oldalról, mindig vitatott. A 2004. évi körül kialakult viták a szokásosnál is élesebbnek tűnnek. A jövő évi költségvetés nem minden idők legjobb költségvetése. Lehetne jobb is, de nem úgy, mint ahogy azt az ellenzék és a kormányoldalon is sokan óhajtanák: további fogyasztás-növekedést lehetővé téve. Hanem, ha a tervezett létszámleépítések és keretkorlátozások reformkoncepciókon alapulnának, s nem pedig globális megszorításokon. A bemutatott költségvetés tartalmaz valamelyest jó irányú gazdaságpolitikai elmozdulást, még ha ez nem is elégséges, és a fogyasztó szempontjából nehezen emészthető. Ám félő, hogy a költségvetési vitában felszínre kerülő populizmus ? amellyel szemben nem feszül szakmai korlát ? még ezt a kevés valamit is erodálja.

Élet és Irodalom, 2003. november 7. Tovább»​​​​​​​

Amikor a szakértők által tudottan régen nem volt ilyen rossz helyzetben a magyar gazdaság, mint manapság, akkor a tényekkel ellentmondóan szólni és cselekedni több mint furcsa, nem vall a magyar gazdaság fejlődéséért hosszabb távon is felelősséget vállaló magatartásra. Társadalmilag célttéveszt a megnyugtatni akarás akkor, amikor felrázni kellene és kimondani, tudatosítani: ami eddig ment, nem mehet tovább, váltani kell, mert ami kialakult, az nem folytatható. De lehet, az a helyzet, hogy miniszterelnök úr komolyan gondolja: nincs szükség kiigazításra ? és ekkor még nagyobb a baj.

Népszabadság 2003. július 12. Tovább»​​​​​​​

A gazdasági adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a magyar gazdaságnak volt egy 1997-től 2000-ig tartó viszonylag kedvező fejlődési periódusa, de ennek a trendje 2001-ben megtört, és egyenlőre nem látszanak kirajzolódni azok az emeltyűk, amelyek lerövidítenék a jelenlegi ismereteink szerint legalább 2004-ig elhúzódó ?négy sovány tehén? uralgását.

Mozgó Világ, 2003. 5. Tovább»​​​​​​​

A csatlakozási tárgyalások lezárását követően 16 hónapunk van arra, hogy a nagypolitika szintjéről lejjebb lépve tudatosuljon a magyar társadalom előtt álló új rendszerváltás ténye. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk rendszerváltás értékű döntés, a felvételt követően új, más világ keretei között kell megszerveznünk életünk, új szerepeket kell elsajátítanunk, új tudásra kell szert tennünk, és új helyzetekhez alkalmazkodnunk. Nem sokkal azután, hogy éppen csak túljutottunk egy igen jelentős, nagy megrázkódtatásokkal járó politikai és gazdasági rendszerváltáson. A cikkben annak végiggondolására teszek kísérletet ? tíz pontba összefoglaltan -, hogy az 1989 és a 2004 utáni rendszerváltás között milyen hasonlóságok és különbözőségek mutathatók ki.

Külgazdaság, 2003. 3. Tovább»​​​​​​​

Az Orbán-kormány, miközben felélte a kedvező világgazdasági helyzetből, és a stabilizációval kiszenvedett egyensúlytartó növekedésből adódó kegyelmi időszakot, és szembefordult a tőke és piacgazdaság fejlődésével, hihetetlen önmegtartóztatást mutatott a reformprogramok kidolgozásában. A választások idejére nagy rafinériával időzített elosztási politikájával - a külső feltételek kedvezőtlenné válása mellett - meggyengítette a jövedelem-termelés alapjait. Röviden így lehet összefoglalni azt az örökséget, amelynek terhét Európába való bebocsátásunk előtt már aligha tudjuk letenni. Már azért sem, mert e gazdasági örökségre a Fidesz rápakolta még a gyűlölködéssel megosztott magyar társadalom politikai hagyatékát is. A társadalmi béke megteremtéséért, a szocialisták szavahihetőségének bizonyításaként a Medgyessy-kormány 2002 nyarán az elosztás-centrikus gazdaságpolitikájával ott folytatta, ahol a Fidesz abbahagyta, csakhogy a kasszák közben rég kimerültek. Magyarország az EU kapujához érkezve rosszabb helyzetben van, mint négy évvel ezelőtt.

Népszava, 2003. február 8. - ünnepi szám Tovább»​​​​​​​