Petschnig Mária Zita

A magyar gazdaság a csatlakozás előtti pillanatok villanófényében egy összeomlás előtti gazdaság képét mutatja. 2004 elején olyan magas kamatfelárat kell adnunk a hitelezőinknek, amely meghaladja az évek óta mély válsággal küszködő Brazíliáét is. Csak ekkora kockázati prémium felajánlása mellett hajlandók kölcsönt nyújtani a saját takarónknál messzebbre nyújtózkodásunkért. Legalábbis a jegybak 12,5 százalékra felvitt ? a termelés és a befektetések szempontjából elviselhetetlenül magas, ezért a kínálatbővülést visszafogó - alapkamatlába ezt az üzenetet tartalmazza. De hogy jutottunk idáig, és valóban ilyen drámai-e a helyzet, hiszen a hozzánk hasonló paraméterű országok ennél jóval alacsonyabb kamatok mellett is képesek finanszíroztatni magukat? Mindennek az a felelőtlen, hazardírozó, rövid távú hatalmi szempontokat követő politika az oka, amely az elmúlt három évben a gazdaságpolitikát alakította. Tény, hogy a magyar gazdaság lendületét alapvetően befolyásoló külső feltételek - a konjunktúra visszaesése 2001 második felétől, a befektetők érdeklődésének megcsappanása, az idegenforgalom zsugorodása - is rontottak a helyzeten, de ezekre egyik kormánytól sem érkezett megfelelő válasz. Sőt, csak rossz válaszok születtek.

Jelentés-árnyalatok, Kossuth Kiadó Bp. 2004. Tovább»​​​​​​​

Bokros Lajos 130 pontjában közreadott közgazdasági racionalitás azért ütközik a politikai racionalitással, mert a javaslatok végrehajtása olyan rövid távú biztos politikai tőkevesztéssel járna ? az érdeksérelmek okán, s ezt az ellenzék az egekig tupírozná -, amit nem tud ellensúlyozni a hosszú távra valószínűsített jólétnövekmény és az ebből remélhető politikai tőkeszaporulat. A politika csak kényszerhelyzetben követi a rövid távú népszerűségvesztéssel járó gazdasági racionalitást, vagy akkor, ha képes önmaga árnyékán túllépve felvilágosultan viselkedni. Most nincs kényszerhelyzet, nincs olyan vészhelyzet, mint 1995-ben. Másrészt egységes gazdaság- és társadalomfejlesztési koncepció kiérlelésére sincs esély, olyanéra, amelynek széles körű elfogadottsága lehetővé tenné az Európai Unióhoz csatlakozó Magyarország elosztási rendszerbeli reformjainak véghez vitelét.

Élet és Irodalom, 2004. január 23. Tovább»​​​​​​​

A 2004-re kirajzolódó gazdaságpolitika jobbnak ígérkezik a 2003. évinél, mert ?válságmenedzselést? is tartalmaz, de kedvezőtlenebbnek a szükségesnek gondoltnál. A ?szükséges? esetünkben nem valami elméletileg kívánatos célrendszer lenne, hanem nagyon is gyakorlatias: az eurózónához csatlakozás feltételeinek megfelelő ütemű és tartalmú egyengetése. Ebből a szempontból a gazdaságpolitika rövid távú, 2004. évi irányultsága kevésbé kedvező, a szükséges fordulatnál mindenképpen kevesebb.

Külgazdaság, 2004. I. Tovább»​​​​​​​

2004-re szóló költségvetésben a bevételek és kiadások reálértéke is növekszik, és a bevételi többlet, nem pedig a kiadások megszorítása apasztja a hiányt. Kifejezésre jut benne az a gazdaságpolitikai váltás, amely a felhalmozást támogatja a fogyasztási szintek megőrzése mellett. Ennyiben építkezés, a jövő nem eladósodásból finanszírozott, nagyobb fogyasztásának megalapozása. Múltba tekintő összehasonlításban, a háztartások fogyasztása tekintetében természetesen ?leépítés?, annak a múltnak a leépítse, amit a két kormány 2001 második fele óta folytathatatlan örökségként összekampányolt. Nagy kár, hogy a költségvetéshez benyújtott többezer módosító javaslatból olyanokat fogadtak el, amelyek inkább kisimítják a folyamatokat, mintsem határozottan megtörnék a feladásra érett közelmúltat.

Figyelő, 2003. november 26. Tovább»​​​​​​​

2003 azon rossz évek sorát szaporítja, amikor a növekedés dinamikájának csökkenése mellett a külgazdasági mérlegek hiánya is emelkedett. Az egyensúlyromlással párosuló növekedési lendületvesztés további eladósodást vont maga után. Évközben valamelyest javult a helyzet, s ezért valószínűsíthető, hogy a negyedik éve lefelé menő konjunktúra 2003 közepén elérte a mélypontját. A 2002-ben elmaradt, 2003-ban félresikerült kiigazítás 2004-ben nem úszható meg. Jelei láthatók a költségvetésben. 2004 remélhetőleg jobb éve lesz a magyar gazdaságnak, még ha a lakosság rosszabbodásként is fogja megélni. Volt már ilyen és bebizonyosodott: megérte vállalni.

Kritika, 2003. november 17. Tovább»​​​​​​​