Publikációk

Leépítés és felépítés

2004-re szóló költségvetésben a bevételek és kiadások reálértéke is növekszik, és a bevételi többlet, nem pedig a kiadások megszorítása apasztja a hiányt. Kifejezésre jut benne az a gazdaságpolitikai váltás, amely a felhalmozást támogatja a fogyasztási szintek megőrzése mellett. Ennyiben építkezés, a jövő nem eladósodásból finanszírozott, nagyobb fogyasztásának megalapozása. Múltba tekintő összehasonlításban, a háztartások fogyasztása tekintetében természetesen ?leépítés?, annak a múltnak a leépítse, amit a két kormány 2001 második fele óta folytathatatlan örökségként összekampányolt. Nagy kár, hogy a költségvetéshez benyújtott többezer módosító javaslatból olyanokat fogadtak el, amelyek inkább kisimítják a folyamatokat, mintsem határozottan megtörnék a feladásra érett közelmúltat.

Figyelő, 2003. november 26. Tovább»​​​​​​​

2003 ? az elcsúszott esztendő

2003 azon rossz évek sorát szaporítja, amikor a növekedés dinamikájának csökkenése mellett a külgazdasági mérlegek hiánya is emelkedett. Az egyensúlyromlással párosuló növekedési lendületvesztés további eladósodást vont maga után. Évközben valamelyest javult a helyzet, s ezért valószínűsíthető, hogy a negyedik éve lefelé menő konjunktúra 2003 közepén elérte a mélypontját. A 2002-ben elmaradt, 2003-ban félresikerült kiigazítás 2004-ben nem úszható meg. Jelei láthatók a költségvetésben. 2004 remélhetőleg jobb éve lesz a magyar gazdaságnak, még ha a lakosság rosszabbodásként is fogja megélni. Volt már ilyen és bebizonyosodott: megérte vállalni.

Kritika, 2003. november 17. Tovább»​​​​​​​

Fakó minden teória

A privatizáció és a verseny kapcsolatáról

A gazdasági átalakulás két lényeges elemének, a magántulajdonnak és a versenynek a kiterjesztése nem feltétlenül erősíti egymást, hanem ellentétbe is kerülhetnek. A magyar gyakorlatban a privatizáció elsőbbséget kapott a piacszerkezet javításával szemben, de nem deklarált és nem intézményes módon. Az 1990-es években is hiányzott a határozott, következetes demonopolizációs politika, hiányoztak az egyértelmű döntési kritériumok és a szabályozott eljárásrendek. A cikk a szervezeti változások színes palettájának elemzésével bemutatja, hogy a demonopolizáció többnyire egyedi alkuk, a kormányzat részéről rövid távú hatalmi vagy fiskális megfontolások nem szándékolt következménye vagy mellékterméke volt.

Külgazdaság, XLVII.évf. 2003. november Tovább»​​​​​​​

Vitatható költségvetési vita

Minden igényt kielégítő költségvetés pedig nincs, ezért minden költségvetés minden oldalról, mindig vitatott. A 2004. évi körül kialakult viták a szokásosnál is élesebbnek tűnnek. A jövő évi költségvetés nem minden idők legjobb költségvetése. Lehetne jobb is, de nem úgy, mint ahogy azt az ellenzék és a kormányoldalon is sokan óhajtanák: további fogyasztás-növekedést lehetővé téve. Hanem, ha a tervezett létszámleépítések és keretkorlátozások reformkoncepciókon alapulnának, s nem pedig globális megszorításokon. A bemutatott költségvetés tartalmaz valamelyest jó irányú gazdaságpolitikai elmozdulást, még ha ez nem is elégséges, és a fogyasztó szempontjából nehezen emészthető. Ám félő, hogy a költségvetési vitában felszínre kerülő populizmus ? amellyel szemben nem feszül szakmai korlát ? még ezt a kevés valamit is erodálja.

Élet és Irodalom, 2003. november 7. Tovább»​​​​​​​

Egyszerű osztás

Az állami megrendelés drága az adófizetőknek. De mennyire drága? Végezzünk el néhány egyszerű osztást Római Róbert (Népszabadság, 2003. szeptember 20.) alapos cikkének számai alapján. Tegyük fel, hogy a borsos ár csak a közbeszerzéseket érinti, évente 800 milliárd forintot. Tegyük fel, hogy ennek a fele tiszta üzlet, a másik felében a szállítók bevételük tíz-húsz százalékát áldozzák azért, hogy elnyerjék a megbízást. Az igencsak óvatos becslés 40-80 milliárdos járadékot mutat: évenként elajándékozunk egy Postabankot közpénzből.

Népszabadság 2003 október 4. Tovább»​​​​​​​

Oldalak